
Japán nagyon megnyugtató hely, ha tudsz japánul. Mindenhol feliratok segítenek: hogyan csaatlakoztasd a mosógépet a mosdó mosógép-kimenetéhez, hogyan tisztítsd az adott háztartási gépet, hogy mindketten jól járjatok, vagy például hogyan fürödj tisztességesen egy nyilvános fürdőben. De tovább megyek: nem hagynak magadra a lift gombjainak útvesztőjében, vagy ha kétségeid lennének, ki milyen sorrendben szálljon fel a metróra. (Ott néha arra is emlékeztetnek, hogy mindenkinek fennakadást okoz, ha pont ott leszel öngyilkos.)
Az egyik kedvenc feliratom a saját lakásunkban van:

... A vécépapír-tartón.
Az eredeti felirat ("A lefolyó eldugul, ha újságpapírt, rongydarabot, vattát eresztenek le benne, ezért semmiképpen se dobja ezeket a dolgokat a vécékagylóba!) fölé ragasztották a használati utasítást.
"A ráülős-típusú vécé használata:
(képfelirat balra) A férfi vizelés esetén
Használatkor emelje fel az ülőkét, láthatóvá téve a porcelán felületet.
(képfelirat jobbra) Székelés illetve női vizelés esetén
Használatkor szíveskedjen háttal elhelyezkedni az ülőkén.
(a pirossal kiemelt ábrához nyilazva) Ülőke"
A felirat furcsasága könnyen magyarázható visszafelé:
a japán vécéknek fölé kell guggolni, "szemben" velük. És persze nincs ülőke.
...vagyis napi borzasztó szóvicc japán módra.
Jártamban-keltemben ebbe a plakátba botlottam (elnézést a minőségért):
Vajon mit keresnek az orrszarvúk a Sapporo International University toborzóplakátján?
A hajtás után ott a válasz!
...a japán rendőrök.
Ezt ügyesen titkolják: a járőrkocsikat könnyű összetéveszteni egy nagyobbacska machboxszal, meg azután ott vannak a történetek a rendőrörs előtt összevert szerencsétlenekről.
Szóval, a japán zsaruknak nincs olyan hírneve, mint amerikai társaiknak, sőt, ég a delfin-alakulat (delfines matricával a rohampajzson) sem tűnik olyan keménynek, mint egy SÜN! egység.
Hogy mégis tudnak valamit, arra álljon itt egy bizonyíték:
Jó, jó, szegény Darth Vadert még az ág is húzza, nomeg fénykardja van, azt nem szabályozza a törvény.
Ellenben minden mást igen. Az ország, mely valaha a szamurájok büszke hazája volt, ma az egyik legszigorúbb késtörvénynek ad otthont.
Ha véletlenül szereznél valahonnan egy katanát, azt be kell jelenteni, a kétélű fegyverek (úgymint: búvárkés, osztriganyitó, jégtörő ár és társai) egy pár kattant, gyilkos otaku miatt eleve be vannak tiltva, egyáltalán, nem lehet nálad öt és fél centinél hosszabb vágásélű penge.
Ám a törvényt nem csak nyugdíjas külföldiekkel tartatják be.
A kanadai születésű James Howett korábban évtizedeket töltött a szigetországban, letelepedett, sőt, japán feleségétől gyermeke is született, most viszont kétszer is meg kell gondolnia, mielőtt újból Japánba látogat. Ezt a plakátot egy obihirói rendőrörsön találtam:
Igen, "Ennek a férfinak sem engedélyezzük!". Hiszen a kétélű pengék ("dagger knife") birtoklást tiltja a törvény!
Ahogy az öt és fél centinél hosszabb vágóélű eszközökét is: a büntetés három évig terjedő szabadságvesztés és félmillió jenig terjedő szabadságvesztéspénzbüntetés, áll a plakát szélén.
Vigyázz hát, Rozsomák, reszkess, Hugh Jackman - a vásznon még megtűrnek, de ha karmostul jössz Japánba, a dutyiban végzed!
A Japán Honvédség elég sajátos módon értelmezi a hippimottót.
Egy biztos: a szapporói verbunkos részlet nagyot alkotott: szerelemmel és angol nyelvvel próbálja becsalogatni a gyanútlan civileket:
A Csitoszei Reptéren, a JR-megállónál botlottunk ebbe a táblába. Angolul nem túl meglepő, ám japánul így szól: GAIKOKUDZSIN DESZUKU 外国人デスク (gaikokujin desk), azaz külföldiek pultja. Értsük ezalatt, hogy tudnak valamennyit angolul? Mindenesetre japán érdeklődőknek nem szolgálnak információval, az biztos.
- És akkor Kálmeró kinyitotta a harmadik, legkisebb ajtót is.
Vártam, hogy a Felvonó folytatja, de az csak hallgatott. Most hallgatott először.
- Mi történt azután? - kérdeztem.
A Felvonó talán több száz éves volt, favázzal, tejüveg ablakokkal és sötétbarnára koptatott bőrpaddal.
A
szálló vendégei először furcsállották, hogy mit keres egy bőrpad a
liftben, azután elraktározták a szálló többi antik különcsége között,
végül fogták magukat, és próbaképpen leültek a bőrpárnára. És ekkor a
Felvonó mesélni kezdett.
Mindenkihez volt egy története, és a
történetek pont akkor értek véget, amikor az utazó felért a kívánt
szintre. Sokan nem hitték, hogy eljutnak a történetek végére, de
Felvonónk egy másik, nyugodtabb világ szülötte volt, amikor az emberek
és liftek még nem siettek ennyire, hogy utolérjék magukat, és a
tervezők nem felejtették ki az ülést a felvonóból. Voltak, akik azt
mondták, a tejüveg ablakok mögött megáll az idő - vagy legalábbis olyan
sebességgel suhannak el odakint az emeletek, ahogy azt a Felvonó és a
történet dramaturgiája megkívánja.
Én magam két hete voltam a Szálló
vendége, és két hét nem volt elég ahhoz, hogy megunjam a Felvonó
meséit. Korábban már egy másik magyar is járt itt előttem - ezt maga a
Felvonó árulta el.
Egész ittlétét azzal töltötte, hogy reggeltől
estig jegyzetfüzettel liftezett fel-le a földszint és az első emeleti
szobája között. Egy út átlagosan egy percig tartott. El tudod képzelni,
egy nap hányszor fordult? - kérdezte akkor tőlem a Felvonó.
Ám arról senki sem tudott, hogy a Felvonó valaha is félbehagyott volna egy történetet.
- Mi történt a vándorlegénnyel? - kérdeztem ingerülten a lifttől, mert biztos voltam benne, hogy valamiért pikkel rám.
Most végre válaszolt.
-
Nem vele. A negyedik emeleten tűz ütött ki, ezért kell abbahagynom a
történetet. Kiteszlek a hatodikon, mert nem tudnálak épségben levinni.
A Felvonó szokásos nyugodtságával válaszolt, de a hatodikon ideges döccenéssel állt meg. Ez nem volt rá jellemző.
Széthúztam a tolóajtót, és bőröndömet magam után húzva kiléptem a folyosóra. A Felvonó utánam szólt:
- Én a helyedben jobbra indulnék, a folyosó végén van egy ablak. És vigyázz a lépcsőkkel.
Lefordultam
a jobb oldali szárny felé, a bőrönd ott döcögött mögöttem. Az emelet
szokatlanul kihalt volt, lépteim és a kerekek zaját elnyelte a vörös
szőnyeg, amiből mintha ritkás füst szállt volna fölfelé. A Felvonó fura
búcsúján gondolkoztam, orromat időnként égő toboz és nedves akác illata
csapta meg. Azután meghallottam.
Közelebb húztam magamhoz a
bőröndöt, és megszaporáztam lépteimet. Körülöttem sűrűbb lett a füst,
már térdig gázoltam benne, és a hátam mögött egyre közelebbről
hallatszott a lépcsőfogak csattogása.
(Az írás olvasható a A vajszínű árnyalaton is, köszönöm szépen a megtiszteltetést.)
Utóirat: a fénykép egy obihirói hotelben készült. Az angol szöveg is sejteti, a japánból meg természetesen egyértelmű: csak egy száraz tűzvédelmi utasítással van dolgunk. Pedig mennyivel többet ígér a fordítás! A lenti képre kattintva olvasható méretű lesz.
Két felirat a lépcsőházunkból:
共用廊下窓の開放について
終日窓を開けておられる方がおられます。
廊下が雨で濡れ、大変危険ですので、
風の強い日・雨の降る日は、窓を開けないで下さい。
また当団地では窓を全開していた所
ハトが侵入し廊下を汚す事件も発生しております。
(雀が入る程度に窓を開ける事をお勧め致します。)
併せて夜は、必ず窓を閉めてください。
"A közös használatban lévő folyosói ablakok nyitva tartásáról
Egyes személyek egész nap nyitva tartják az ablakokat.
Az eső-áztatta folyosó rendkívül veszélyes, ezért kérjük, hogy erősen szeles, illetve esős napokon ne nyissanak ablakot!
Ebben a házban már megtörtént, hogy a tárva-nyitva álló ablakon át egy galamb férkőzött be, és összepiszkította a folyosót. (Javasoljuk az ablakokat akkorára nyitni, hogy egy veréb beférjen.)
Továbbá esténként feltétlenül csukják be az ablakokat!"
Az alábbi pedig emeletenként legalább két helyen van kint, egy a képen látható formában a lépcsőházban, egy pedig a hátsó lépcsőnél.
平成17年7月
お願い!
この場所は、トイレではありません。
ご自宅のトイレを使用して下さい。
〇〇〇団地管理事務所
"2005.július
Figyelem!
Ez itt nem WC.
Legyenek szívesek az otthoni WC-jüket használni.
***Lakótelep Gondnoki Iroda"
Rendkívül büdös!
Erre a helyre
vizelni tilos!
A WC a játszótéren található.
A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.