Van egy olyan dolog, amitől szerintem mindenki megrémül, aki Magyarországon nőtt föl.
Ez a bürokrácia. Márminthogy működik.
Szerencsére már Budapesten is egyre többször lehet beleszaladni ilyen rendellenességbe, de Japán még ennyi idő után is meg tud lepni.
Egy példa:
Történt egyszer, 2009 decemberében, hogy betettem a zsebembe a telefonszámlát, úgyis megyek a városba, majd befizetem valahol. A határidő messze volt, 25., hol van az még?
Azután jöttek a bónenkaiok, meg egyéb bonyodalmak, és valamikor január közepén megtaláltam a befizetetlen számla felét, összegyűrve, a zsebemben.
Sebaj, előfordult már ilyesmi a világtörténelemben, majd kiküldik még egyszer, befizetem akkor - gondoltam.
Ki is jött a második papír is, megint egy távoli határidővel (január huszadika), és persze ott volt a figyelmeztetés, hogy huszonegyedikén lekapcsolnak mindent, ha nem jön meg a pénz. Teljesen jogosan.
Úgyhogy számla megint a zsebbe, elvileg útközben mindig akad egy éjjelnappali (merthogy a befizetéshez nem kell postára, bankba menni, jó a sarki közért is.).
Ma persze meglepődve vettem észre, hogy jé, nincs telefon, szürke a Skype pipája is, gyorsan nézzük meg a kabátzsebet, jé, huszonegyedike van.
Rögtön kerestük a telefonszámot, hogy befizetés után kikunyizzuk a napi betevő netet.
De nem volt rá szükség. Megírták, de ilyet nem hisz el az ember: befizetés után pár órát várni kell, ha pedig munkaidőn túl fizet az ember, akkor másnap reggelig.
Befizetés után kb. húsz perccel már hívtak is otthonról - a net működött.

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.