Embers - エンバース
Ha november harmadika, akkor 文化の日, bunka no hi, a kultúra napja.
Először csak könybesbolt-zarándoklatot terveztem, de azután kaptam egy kihagyhatatlan ajánlatot: Márai japánul.
Pontosabban az Embers, Christopher Hampton adaptációja a gyertyák csonkig égnek című regényből. A darabot nagy sikerrel játszották Londonban (Jeremy Irons főszerepével).
Közben elkészült a szlovák változat is, akinek van ideje, holnap vagy decemberben ugorjon át Kassára, megéri.
Na de térjünk vissza az Enbászura, a japán darabra.
Nagacuka Kjózó japán színész a londoni előadást látva döntött úgy, hogy a darabot a japán közönségnek is meg kell mutatni. A franciaországban végzett színésznek úgy megtetszett az Embers, hogy ő maga látott neki a fordításnak.
Hiába az európai hatás, hiába a nagy nevek, féltem a darabtól. A szóróanyagok is ezt sugallják - Nagacukát nehéz volt elképzelni a tábornok szerepében, de szerencsére az előadáson már a jó karban lévő negyvenes helyett hiteles hetvenes volt - ez közelebb is áll valódi korához. (Nomeg mit kezd az ember egy olyan színésszel, akinek pár soros portréjában szerepel, hogy mély és jelentőségteljes szerepekben szokott feltűnni?) A díszlet sem sugárzott mást, csak azt, hogy mennyi pénzbe került - kreatívabb világítástechnikával többet ki lehetett volna hozni belőle. És azután az apróságok: a nagy mű(!)gonddal kezelt revorver, Nini (Vasio Macsiko) tipikus színpadi öregasszony-játéka (torzított hang, mechanikus pontossággal kiszámított, szaggatott léptek), fordítva gombolt bocskai, a hangeffektek.
Ám a darab meggyőző. Megjelenik Konrád (Maszuoka Tóru), és a dolog működik.
A két órás darabot, nem meglepő módon, Nagacuka uralja. Hiszen hiába a három szereplő, lényegében egyetlen hosszú monológot látunk. Évtizedek belső monológjait és egy átbeszélt éjszakát nehéz két órába sűríteni. Egy másfélszer-kétszer ilyen hosszú darab ugyan közönségpróbáló lenne (a japán szórólap így is figyelmeztetett: "nincs benne se ének, se tánc, elálmosodhatunk rajta, de ha jól odafigyelünk, élvezni fogjuk"), de nem vesznének el azok a szünetek, amelyek nélkül a játék alól néha kikandikált a betanult szöveg. Nem véletlen az a sok három pont az eredeti regényben.
Érdekes a fordítás is: a darab jól szól japánul, nyoma sincs a sokszor kényszeres idegenszavúságnak (vagyis hogy a szöveget az egzotikum kedvéét teletömik jövevényszavakkal). Sőt, néhol egyenesen keleti köntöst öltött, a hitelesség megtartásával. Az, hogy egy angol dráma fordításával van dolgunk, apróságokból látszik - pédául pálinka helyett snapszot isznak.
Amiért még egyszer érdemes lenne megnézni a darabot (vagy a szövegkönyv(ek)et), az két kulcsmondat. Remélem, jól emlékszem.
"–
Akarod, hogy együtt elolvassuk Krisztina üzenetét:? ... – kérdi a tábornok.
–
Nem – mondja Konrád.
– Nem akarod – kérdi a tábornok hidegen, fölényesen,
mint egy feljebbvaló – vagy nem mered elolvasni?
Hosszú
perceken át farkasszemet néznek a könyv fölött, melyet a tábornok Konrád felé
nyújt; s e percekben nem remeg a keze.
– Erre a kérdésre – mondja végül a vendég – nem felelek.
– Értem – mondja a tábornok. Hangja különösen elégedett."
Ez az eredeti. A darabban Henrik kérdése így hangzott: Nem akarod, vagy nincs is rá szükség, hogy elolvasd?
Illetve
"– A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami szívünkben marad.
– Mi az – kérdi a vendég –, ami a szívünkben marad? ... "
A színpadon itt Konrad bólintott: Igen, az, ami a szívünkben marad.
A gyertyák csonkig égneket regényként sohasem szerettem. Viszont Christoper Hampton és Nagacuka Kjózó még nekem is megmutatta, miért érdemes el- és újraolvasni, de legalább azt, hogyan kell jó színházat csinálni.
Vagyis holnap irány Kassa - vagy két hét múlva Tokió, a roppongii Haijúza Színház.
2009. nov. 4. 7:24, a bejegyzést Komavary írta
| Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Színház
Kategóriák
SzínházKomment 
Még nincsenek kommentek.Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
