A Japán iránt érdeklődők egyik leggyakrabban ismétlődő kérdése a női szerepekre, egyenjogúságra, a nők szerepére a "szamurájtársadalomban"-ra vonatkozik. Ami azért hasznos, mert a Japánról írók is imádnak erről beszélni, úgyhogy a dolog rövidre van zárva.
Vagyis mégsem. Mert néha szembe jön egy olyan hétköznapi példa, amin meglepődünk. Mint például most a lenti oldal navigátorait bemutató lap. Félreértés ne essék - ugyanezt simán eljátszaná egy magyar oldal is.
Szóval, nézzük csak, íme Emina:
Vagyis: a fő navigátor (idegenvezető) az Anime ésmanga honlapján, ő magyarázza el a látogatóknak, hogyan használják az oldal különböző részeit. Mindenféle segédanyag nélkül, fejből sorolja egy csomó játék irányítását. Eiatt a gyorsan vágó agya miatt sokan úgy gondoljá, lehetetlen, hogy egyszerű ember legyen.
De van itt egy fiú is, Agnam, nézzük csak meg őt is:
Ő az ész az Anime és manga oldal mögött, egy srác, aki szinte bármit feltalál. A fő feladata, hogy elmagyarázza, hogyan tudjuk a leghatékonyabban megjegyezni a japán szavakat, az oldal alapkoncepcióját és egyebeket. A pleyka szerint Enima robot, és Agnam tervezte, de ez persze csak szóbeszéd.
Megvan?
Van egy női szereplőnk, akinek a feladata az egyszerű útbaigazítás. Mint a luxusáruházak egyenruhás-kalapos kisasszonyai, egyetlen funkciója, hogy recitálja a betanult (már jegyzetek nélkül is tudja!) szabályokat. (Máshol ezt egyszerű táblákkal megoldják.) Csoda, hogy erre is képes - biztos nem emberből(nőből) van, ehhez már egy gépre van szükség! Egy gépre, amit férfi programozott.
És van egy férfi, aki persze az ész, aki átlátja az egészet, aki tanít.
Ugyanez figyelhető meg pl. bármelyik japán tévéhiradóban. Öt pecel azután, hogy a lilafogú kalpagpukkantók megszállták a földet, a súdióban máris ott ül a csini bemondónő, aki boci szemekkel alákérdez és a megfontolt, idősebb férfibemondó, aki nyugodtan elmagyarázza, hogy mitől lilafogúak a kalpagpukkantók. Nem számít, hogy tíz perccel korábban még egyikük sem tudott a megszállókról, nem számít az sem, hogy esetleg a bemondónő kalpagpukkantókból írta a (fog)doktoriját, a lényeg: nő, tehát nézzen ki szépen, és kérdezzen epedve, hogy a férfi tudjon tanítani. (Jó, ne vicceljünk: nem kell ehhez japán tévéhiradó.)
Mindez meglepődés nélkül előjön egy olyan oldalon, ahol egy gombnyomás lenne váltani az oktató-avatarok között.
(Arról,hogy az Ádám-Éva (Agnam -Enima) mítosz mit keres itt, és miért torzult még abszurdabbra (itt Ádám az első ember _és_ Isten egyszerre), ne is beszéljünk.)
A Japán Alapítvány új, angol és japán nyelvű oldala segítségével felfrissíthetjük japán (vagy angol ) tudásunkat.
A honlapon jelenleg még csak két játék érhető el. Az első az izgalmasabb: nagyjából ugyanazokat a kifejezésket hallhatjuk nyolc különböző karaktertől, kezdve a kiskölyöktől a szamurájon át az ószakai tatáig.
Például az üdvözlés így néz ki:

A szótárban meghallgathatjuk a kiválasztott kifejezéseket, a ki mondta? sorában pedig ki kell választanunk, hogy a felugró kifejezés milyen nemhez, korhoz illetve társadalmi ranghoz illik. (A szereplők animéül beszélnek, ne lepődjünk meg, ha élő japánnal találkozva másfajta hanghordozásba botlunk. )
Ennél unalmasabb a Word Quiz, ez egyszerű szódoga. Érdekessége, hogy a válaszoknál mangaképeket láthatunk, ahol az adott kifejezést egy eredeti példamondatba ágyazva figyelhetjük meg.
A kezdeményezés érdekes, jó lenne látni más nyelveket is. (Mármint az angol helyett.) No és persze kiváncsian várom, milyen játékokat rejthet a többi, jelenleg el nem érhető címke...
Forrás: az egyik legjobb európai mangablog, ők részletesen elemeznek.
Fel vagyok paprikázva.
Alig pár hónapja nyílt egy új magyar étterem (sőt, bolt, bár!), na hol, hát Tokióban!
Mangalica, bikavér, japán cigányzene és néptánc, a boltban téliszalámi.
Februárban leugrunk három napra, remélem, meg tudom látogatni.
Aki viszont tősgyökeres tokiói, az mindenképpen nézzen el ide!
(Vagy ha már volt, ossza meg a tapasztalatait.)
A tavalyi év a japán-magyar diplomáciai kapcsolatok emlékéve volt.
Ennek is köszönhető ez a hirdetés: így mulatunk mi a Lánchídon (és nem félünk a hátulról támadó autóktól):

A dolog érdekessége, hogy a színes reklám egy olyan kiadvány hátulján található, amely a veszélyes külföld veszélyeire hívja fel a gyanútlan utazót.
Aki japán útlevél-okmányiroda közelében jár, feltétlenül szerezzen be egyet az ingyenes könyvecskéből, amíg van! Ha másért nem, hát a nindzsás könyvjelzőért.
Két fergeteges poszt a Caustic Cover Criticen arról, hogy hogyan csináljunk autentikus távolkeleti borítót.
A képekért kattintsatok ide, a magyarázatok sorban:
"Ha egy kínai vagy japán szerző művéhez készítesz borítót, vagy egy olyan könyvhöz, amely kínai vagy japán közegben játszódik, akkor úgy tűnik, van néhány elem, amit kötelező szerepeltetni. A változatosság kedvéért négy ilyen mintát különböztetünk meg, de legalább egyet fel kell használni. Gyakorlott tervezők persze természetesen két vagy több elemet is alkalmazhatnak.
1. elem: Virágszirmok (Ideális esetben cseresznyevirág, de bármilyen piros vagy rózsaszín szirom megteszi.)
2. elem: Legyezők (Ideáls esetben úgy tartva, hogy részlegesen kitakarja egy nő arcát (vagy szeméremtáját); bónuszpont jár, ha sikerül virágszirmokat elhelyezni a legyezőn.)
3. elem: Sárkányok (Csak krimik vagy hasonlóan izgalmas történetek esetében.)
4. elem: Női nyakak (lehetőleg gésanyak, de ha minden kötél szakad, bármilyen női nyak megteszi.)
Jól látható, hogy csak nők kerülhetnek a kínai vagy japán irodalmi regények borítóira. Ideális esetben vagy kifejezéstelenek (van, aki erre azt mondja: illedelmesek vagy kifürkészhetetlenek), vagy a legjobb esetben is enyhén búskomorak."
Az angol nyelvű magyarázat még folytatódik, kapunk egy hivatkozást egy nagyon izgalmas cikkre, kitér arra, hogy sokszor nem maguk a borítók rosszak, csak túl sok az ismétlődő sablon, és pár nap múlva a blogon megjelent a tökéletes távolkeleti borító is. (Nindzsamesterrel!)
De hogy mégse maradjon a bejegyzés kép nélkül, íme egy gyönyörű magyar példa (1. és 4. elem):

Van egy olyan dolog, amitől szerintem mindenki megrémül, aki Magyarországon nőtt föl.
Ez a bürokrácia. Márminthogy működik.
Szerencsére már Budapesten is egyre többször lehet beleszaladni ilyen rendellenességbe, de Japán még ennyi idő után is meg tud lepni.
Egy példa:
Történt egyszer, 2009 decemberében, hogy betettem a zsebembe a telefonszámlát, úgyis megyek a városba, majd befizetem valahol. A határidő messze volt, 25., hol van az még?
Azután jöttek a bónenkaiok, meg egyéb bonyodalmak, és valamikor január közepén megtaláltam a befizetetlen számla felét, összegyűrve, a zsebemben.
Sebaj, előfordult már ilyesmi a világtörténelemben, majd kiküldik még egyszer, befizetem akkor - gondoltam.
Ki is jött a második papír is, megint egy távoli határidővel (január huszadika), és persze ott volt a figyelmeztetés, hogy huszonegyedikén lekapcsolnak mindent, ha nem jön meg a pénz. Teljesen jogosan.
Úgyhogy számla megint a zsebbe, elvileg útközben mindig akad egy éjjelnappali (merthogy a befizetéshez nem kell postára, bankba menni, jó a sarki közért is.).
Ma persze meglepődve vettem észre, hogy jé, nincs telefon, szürke a Skype pipája is, gyorsan nézzük meg a kabátzsebet, jé, huszonegyedike van.
Rögtön kerestük a telefonszámot, hogy befizetés után kikunyizzuk a napi betevő netet.
De nem volt rá szükség. Megírták, de ilyet nem hisz el az ember: befizetés után pár órát várni kell, ha pedig munkaidőn túl fizet az ember, akkor másnap reggelig.
Befizetés után kb. húsz perccel már hívtak is otthonról - a net működött.
Japán nagyon megnyugtató hely, ha tudsz japánul. Mindenhol feliratok segítenek: hogyan csaatlakoztasd a mosógépet a mosdó mosógép-kimenetéhez, hogyan tisztítsd az adott háztartási gépet, hogy mindketten jól járjatok, vagy például hogyan fürödj tisztességesen egy nyilvános fürdőben. De tovább megyek: nem hagynak magadra a lift gombjainak útvesztőjében, vagy ha kétségeid lennének, ki milyen sorrendben szálljon fel a metróra. (Ott néha arra is emlékeztetnek, hogy mindenkinek fennakadást okoz, ha pont ott leszel öngyilkos.)
Az egyik kedvenc feliratom a saját lakásunkban van:

... A vécépapír-tartón.
Az eredeti felirat ("A lefolyó eldugul, ha újságpapírt, rongydarabot, vattát eresztenek le benne, ezért semmiképpen se dobja ezeket a dolgokat a vécékagylóba!) fölé ragasztották a használati utasítást.
"A ráülős-típusú vécé használata:
(képfelirat balra) A férfi vizelés esetén
Használatkor emelje fel az ülőkét, láthatóvá téve a porcelán felületet.
(képfelirat jobbra) Székelés illetve női vizelés esetén
Használatkor szíveskedjen háttal elhelyezkedni az ülőkén.
(a pirossal kiemelt ábrához nyilazva) Ülőke"
A felirat furcsasága könnyen magyarázható visszafelé:
a japán vécéknek fölé kell guggolni, "szemben" velük. És persze nincs ülőke.
Neve Andrassy ave., és 10500 jenért már a minénk is lehet. Idén decemberben jön ki. Ha siettek, még rá lehet beszélni a Jézuskát!


A hivatalos honlap egy blog.
...vagyis szerzői jog.
A japán kiadók feltűnően kényesek a szerzői jogokra. Nem adják-veszik csak úgy, mint... mint mondjuk egy amerikai, becsben tartják és tisztelik - már amennyiben japán szerzőhöz kapcsolódik.
Ugyan ott van a fanzin-kiskapu, de máskülönben morcos szemmel nézik azt, aki a szerző kárára bármit is tenni merészel.
Ezért lepett meg a Hunter, az anatómus (Kaibói Hunter, Baroque Anatomy) címlapja:
A lényeg az angol felirat. De ki is ez a John Hunter? Nézzük csak meg az angol wikipediát!
"John Hunter FRS (13 February 1728 – 16 October 1793) was a Scottish surgeon regarded as one of the most distinguished scientists and surgeons of his day. He was an early advocate of careful observation and scientific method in medicine. The Hunterian Society of London was named in his honour."
Ezt bizony valaki egy az egyben lenyúlta. Jó, odatette elé, hogy Look, Here is the man. His name is John Hunter. Ahelyett, hogy engrish-sel fűszerezzük meg az idézetet, érdemesebb lett volna feltüntetni a forrást.
A képregény ettől függetlenül jó, majd írok róla.
És akkor ugyanez fordítva.
Vagyis, japán blogok Magyarországról (és Erdélyből).
Mintha japán blogból több lenne, most két kedvencünket szeretném bemutatni.
Az egyik Tomoko blogja - Tomoko öt éve él Magyarországon, és magyarul tudósít arról, milyen fura helyre került. (Aki viszont a szerző japán blogjára kíváncsi, ide kattintson. ) Plusz, megtudhatjuk, milyen a mézes székelykáposzta.
És ha már fura hely meg székelyek, akkor Kistulipán. KistulipánErdélybe költözött, onnan tudósít rendszeresen - japánul. Még így is érdemes követni az írásokat kiegészítő képek önmagukban is izgalmasak.
Ti milyen japán blogot olvastok?
A bal oldali listából egy időintervallum kiválasztásával megtekintheted az ahhoz tartozó bejegyzéseket.