Japán majd' egy évszázaddal korábban
Igazából csak egy link, én is úgy kaptam twitteren, de ezt a tíz percet érdemes végignézni:
A Trip through Japan with the YWCA (ca. 1919)
2010. jún. 28. 16:53, a bejegyzést Komavary írta
| Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Film, Linkek
Címkék: dokumentum, YWCA
The japanese Mind is too precious to lose
A héten Nagojában jártam egy konferencián. A rengeteg fényképből, amit csináltam (3 darab plusz a négyszáz éves nagojai kastély a liftjével) összesen három volt olyan, ami igazán izgalmas volt, na, ebből pontosan három darab lett élvezhetetlenül homályos.
Úgyhogy visszafelé, írásban.
A bejegyzés címe egy omijagés zacskóról származik (a helyesírás is, egy az egyben).
A japán ész ezek szerint túl értékes ahhoz, hogy elveszítsék.
Mondják mindezt egy olyan országban, ahol a reptéren zsebmechák járőröznek!
(Fénykép helyett videó, TheJeremikótól:
2010. jún. 24. 6:45, a bejegyzést Komavary írta
| 1 komment
Kategóriák: Élet
Címkék: Japanese mind, mecha, Nagoja
Gaidzsinkönyvek
Tekatana könyvesboltblogjára írtam kommentként, de ide is elfér.
A Japánról szóló ismeretterjesztő könyveket én négy típusba osztom:
1. Magyarétel evőpálcikával - amikor a szerző eltölt három hetet, három hónapot vagy három évet Japánban, és feltétlenül szükségesnek érzi, hogy megossza a tapasztalatait. Szerencsére egyre inkább átveszik a helyét a blogok (lásd), és lehet ezt jól is csinálni (lásd: A felkelő nap árnyékában).
2.Pénzcsináló gaidzsinkönyv: nagy, színes, és nem terheli nehezen emészthető információval az olvasót. Japán nagy divat, az ilyen könyvek meg jól eladható ajándékok.
3. Valódi ismeretterjesztő könyv. A célja, hogy érdekesen átadjon egy témát, és kiindulópontja legyen a további utánolvasásnak. Pl. Donald Richie filmes könyvei, vagy magyarul a Tokyo Underground (amelynek legértékesebb része pont az olvasmánylista. ;))
4. Szakkönyvnek szánt mű. Ezt nem kell részletezni. Az első Ferber könyv ilyen.
Sokszor már a borítóról látszik, hogy milyen könyvről van szó. (Lásd )
Ha megnézzük az NG-s részleteket (link Tekatanánál), ráadásul azt látjuk, hogy a szövegből egyrészt ki van irtva minden olyan szakkifejezés, amivel tovább léphetnénk, a terjedelem miatt pedig túl általános - ezt Magyaroszágról is össze lehetne hozni, nem kell más hozzá, csak internet és angoltudás.
Egy olyan szerzőtől, aki tud japánul és jó rálátása van Japánra, ez szerintem kevés.
Nem az a bajom, hogy Ferber írt egy ilyen könyvet.
Az a bajom, hogy ezek a könyvek (a fentiből a második kategória) kihasználják a kiváncsiságot, és nem adnak annyit, amit az áráért elvárhatnánk.
(Kapcsolódó bejegyzés: Manga a Jószövegtől.)
2010. jún. 14. 4:38, a bejegyzést Komavary írta
| 3 komment
Kategóriák: könyvkritika
Címkék: Ferber Katalin, ismeretterjesztő, könyv
Teaser
Elkezdtem összegyűjteni néhány érdekes adatot, amint lesz szusszanásnyi időm (Most itt tíz perc múlva hajnali három, és még mindig a laborban dorbézolok), szépen-lassan felpakolom.
Addig is egy teaser, a japánul (vagy kínaiul) tudók csak a képet nézzék (kattintásra megnő):
Vajon mit jelölnek az egyes kategóriák?
További részletek hamarosan. (Vagy majd jó sokára.)
2010. ápr. 8. 19:55, a bejegyzést Komavary írta
| 7 komment
Kategóriák: Fordítás, könyvkritika, Magyar-japán kapcsolatok :)
Gúrassu
Jó, hogy ezen a héten ünnepeltük a frissen jötteket az egyetem éttermében. (Menzája van több is az egyetemnek, étterme ez az egy.) Ugyanis ez a menü fogadott
Nem volt kérdés, hogy mit eszünk: magyaros marharagut, avagy gúrassut.
Persze hoztak volna mellé rizst, mégis, hamár alapon kenyeret kértem. Az eredmény:
(Háttérben a zöldborsókrém-leves maradéka, meglepően jó volt.)
De nézzük csak meg ezt a gulyást közelebbről!
Nem gyanús valami? Mármint az egész csúcsán ott trónoló sítake gombán kívül, ami úgy áll szegény gulyáson, mint mangó a magyar gyümölcslevesben. (Az utóbbit még mindig árulják, csak jelentősen karcsúsított változatban.)
Először is, piros pont az edényválasztásért, megjelenik rajta a piros-fehér-zöld. A külső karimán van egy extra pirosabb csík, de ez nem számít.
Viszont ha megnézzük a szószt, az is gyanúsan piros. A hússal nem lett volna semmi baj (ezerkétszáz jenért ne is legyen), a szószból viszont kihagyták a hagymát. Helyette konzervparadicsomot tettek, abból a fajtából, amitől az egész étel kicsit (kicsit nagyon) savanyú lesz. (Bárcsak uborka formájában csatlakozott volna a pörkölthöz a savanyúság...)
Pedig annyira, de annyira egyszerű: hagyma, paprika, víz és amihez még kedvünk van. Úgy látszik, sehogy sem hiszik el nekünk, hogy ez ennyire egyszerű, mindig valami titkos fortélyt sejtenek. Hát, nem.
Mindenesetre pörköltet enni egy hokudaios étteremben még így is élmény, ha nem is olyan, amit örömmel ismételne meg az ember.
2010. ápr. 8. 19:46, a bejegyzést Komavary írta
| 1 komment
Kategóriák: Élet, Étel
Címkék: gulyás, Hokkaidó
Vízzel írni
A Wang folyó Vízre írni című bejegyzésének címét először félreolvastam.
Majd lesz szó arról is, miért hiábavalóság folyóra számokat vetni (bár a Wang folyó vízére vetett sorok önmagukban cáfolatok), de ez a hozzáértő dolga.
De milyen vízzel írni?
A kínai jelek (és így a japán írás) titka - a vonások sorrendje. A vonások sorrendjének titka - az ecset. Úgy másoljuk a betűt, ahogy akarjuk, de egy egyszerű kézírást sem fogunk soha sem kibogozni, ha nem volt a kezünkben ecset, ha nem tudjuk, mit vonnak össze, hagynak ki az ecset szálai. Nemhiába tanulnak még mindig a kisdiákok ecsettel írni.
Ennek közvetlen előnye az, hogy minden japán birtokában van egy jelbeszéd - ha valamit társaságban nem akarnak hangosan kimondani, hát leírják. Tenyérbe, asztallapra, vagy - ahogy a japánokról szóló könyvek gyakran említik - a fürdőben ülve, a gőzölgő víz felszínére.
Azután vannak, akik vízzel írnak. Ogava Tósú (小川東州), a kalligráfia hokkaidói születésű mestere is egy közülük. A nyolcvankét esztendős mester otthonosan mozog a régi stílusokban is, ám kedvenc technikája mégis az, amikor csak pár csepp koromfekete tintát old fel liternyi vízben. Ebbe mártja az ecsetet, és utána nincs megállás: ha nem vigyáz, a víz fröcsköl, tocsog, a vonal szét- és összefolyik. A halványszürke vizet beissza a papír, a jel életre kel. Ogava darvai valódi, szárnyát bontó darvak, felhője pillanatkép egy borús, vihar előtti égről, teknőse négy lábon totyog, a hó nála ablakon szétfutó jégvirág, és a rákos daganat kandzsija gonosz, kidülledt szemű szörnyetegként kucorog.
Ha kell, tüzet (炎 - honó- láng) varázsol a vízből (forrás):
Így néz ki az, amikor valaki olyan mártja vízbe az ecsetet, aki uralja minden mozdulatát. De mi történik akkor, amikor harminc kisiskolás keveri a tust? Milyen az, amikor harminc ecset ken össze mindent?
Belegondolni is rossz - de szerencsére van megoldás! Hogy mi? Hát vízzel írni. Mizukaki - ahol víz éri a speciális papírt, ott a szürke alapszín még sötétebb lesz - kirajzolódik a betű. Ahogy a víz párolog, úgy tűnik el az írás is - elszáll, akár a szó.
Ecset a vízbe, és máris írhatunk - idővel felszárad. Ha mégis folt marad a papíron, akkor áztassuk be, tegyük ki száradni - máris tiszta lappal folytathatjuk.
Egy szett kezdőknek - ábrák segítik a helyes ecsetkezelést.
2010. márc. 26. 5:44, a bejegyzést Komavary írta
| 3 komment
Kategóriák: Élet, Nyelv, Válasz
Címkék: ecset, írás, kalligráfia, Ogava Tósú, sodó
Rótt múltunk Japánban
Avagy: kis színes a magyar rovásírásról a Japán állami televizióban.
2010. febr. 22. 8:17, a bejegyzést Komavary írta
| 4 komment
Kategóriák: Magyar-japán kapcsolatok :), Nyelv, Rövidhír
Címkék: rovásírás
Női és férfiszerepek Japánban
A Japán iránt érdeklődők egyik leggyakrabban ismétlődő kérdése a női szerepekre, egyenjogúságra, a nők szerepére a "szamurájtársadalomban"-ra vonatkozik. Ami azért hasznos, mert a Japánról írók is imádnak erről beszélni, úgyhogy a dolog rövidre van zárva.
Vagyis mégsem. Mert néha szembe jön egy olyan hétköznapi példa, amin meglepődünk. Mint például most a lenti oldal navigátorait bemutató lap. Félreértés ne essék - ugyanezt simán eljátszaná egy magyar oldal is.
Szóval, nézzük csak, íme Emina:
Vagyis: a fő navigátor (idegenvezető) az Anime ésmanga honlapján, ő magyarázza el a látogatóknak, hogyan használják az oldal különböző részeit. Mindenféle segédanyag nélkül, fejből sorolja egy csomó játék irányítását. Eiatt a gyorsan vágó agya miatt sokan úgy gondoljá, lehetetlen, hogy egyszerű ember legyen.
De van itt egy fiú is, Agnam, nézzük csak meg őt is:
Ő az ész az Anime és manga oldal mögött, egy srác, aki szinte bármit feltalál. A fő feladata, hogy elmagyarázza, hogyan tudjuk a leghatékonyabban megjegyezni a japán szavakat, az oldal alapkoncepcióját és egyebeket. A pleyka szerint Enima robot, és Agnam tervezte, de ez persze csak szóbeszéd.
Megvan?
Van egy női szereplőnk, akinek a feladata az egyszerű útbaigazítás. Mint a luxusáruházak egyenruhás-kalapos kisasszonyai, egyetlen funkciója, hogy recitálja a betanult (már jegyzetek nélkül is tudja!) szabályokat. (Máshol ezt egyszerű táblákkal megoldják.) Csoda, hogy erre is képes - biztos nem emberből(nőből) van, ehhez már egy gépre van szükség! Egy gépre, amit férfi programozott.
És van egy férfi, aki persze az ész, aki átlátja az egészet, aki tanít.
Ugyanez figyelhető meg pl. bármelyik japán tévéhiradóban. Öt pecel azután, hogy a lilafogú kalpagpukkantók megszállták a földet, a súdióban máris ott ül a csini bemondónő, aki boci szemekkel alákérdez és a megfontolt, idősebb férfibemondó, aki nyugodtan elmagyarázza, hogy mitől lilafogúak a kalpagpukkantók. Nem számít, hogy tíz perccel korábban még egyikük sem tudott a megszállókról, nem számít az sem, hogy esetleg a bemondónő kalpagpukkantókból írta a (fog)doktoriját, a lényeg: nő, tehát nézzen ki szépen, és kérdezzen epedve, hogy a férfi tudjon tanítani. (Jó, ne vicceljünk: nem kell ehhez japán tévéhiradó.)
Mindez meglepődés nélkül előjön egy olyan oldalon, ahol egy gombnyomás lenne váltani az oktató-avatarok között.
(Arról,hogy az Ádám-Éva (Agnam -Enima) mítosz mit keres itt, és miért torzult még abszurdabbra (itt Ádám az első ember _és_ Isten egyszerre), ne is beszéljünk.)
2010. febr. 6. 5:38, a bejegyzést Komavary írta
| 2 komment
Kategóriák: Élet
Címkék: nők, szexizmus
アニメ・マンガの日本語
A Japán Alapítvány új, angol és japán nyelvű oldala segítségével felfrissíthetjük japán (vagy angol ) tudásunkat.
A honlapon jelenleg még csak két játék érhető el. Az első az izgalmasabb: nagyjából ugyanazokat a kifejezésket hallhatjuk nyolc különböző karaktertől, kezdve a kiskölyöktől a szamurájon át az ószakai tatáig.
Például az üdvözlés így néz ki:
A szótárban meghallgathatjuk a kiválasztott kifejezéseket, a ki mondta? sorában pedig ki kell választanunk, hogy a felugró kifejezés milyen nemhez, korhoz illetve társadalmi ranghoz illik. (A szereplők animéül beszélnek, ne lepődjünk meg, ha élő japánnal találkozva másfajta hanghordozásba botlunk. )
Ennél unalmasabb a Word Quiz, ez egyszerű szódoga. Érdekessége, hogy a válaszoknál mangaképeket láthatunk, ahol az adott kifejezést egy eredeti példamondatba ágyazva figyelhetjük meg.
A kezdeményezés érdekes, jó lenne látni más nyelveket is. (Mármint az angol helyett.) No és persze kiváncsian várom, milyen játékokat rejthet a többi, jelenleg el nem érhető címke...
Forrás: az egyik legjobb európai mangablog, ők részletesen elemeznek.
2010. febr. 5. 14:09, a bejegyzést Komavary írta
| Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Linkek, manga, Nyelv, Reklám
Címkék: anime, Japán Alapítvány, manga
Hú, Paprika!
Fel vagyok paprikázva.
Alig pár hónapja nyílt egy új magyar étterem (sőt, bolt, bár!), na hol, hát Tokióban!
Mangalica, bikavér, japán cigányzene és néptánc, a boltban téliszalámi.
Februárban leugrunk három napra, remélem, meg tudom látogatni.
Aki viszont tősgyökeres tokiói, az mindenképpen nézzen el ide!
(Vagy ha már volt, ossza meg a tapasztalatait.)
